Megosztás a Facebook-on

„Lángosmese”

Valós volt a kockázat, hogy végleg eltűnik. A szocialista vendéglátóipar ugyanis odáig rohasztotta a lángos műfaját (is), hogy félő volt: onnan egész egyszerűen nincs föltámadás. És ezen nem segítettek az évek folyamán megjelent gebinesek és maszekok sem. A gyors meggazdagodás reményében sültek a büdös zsírtól csöpögő, dermedt tésztadiszkoszok a Balaton körül, és fogtuk a szálát hullató ecsetet, és bekentük azt a szerencsétlen, félig nyers valamit a vízbe áztatott fokhagyma gusztustalan, átláthatatlan levével, középen volt egy átégett lyuk, ott folyt le és végig az alkarunkon a fehéres folyadék, és szórtuk az egészre a sót, hátha úgy ehetőbb. És csalódtunk minden nyáron, a következő szezont mégis új lendülettel kezdtük, na, együnk egy lángost, és ettünk is, de évről-évre egyre fogyatkozó apetítussal.

Hanem, egyszer csak történt valami! Magam a Római fürdő oldalában figyeltem föl a változásra, Gyurinál, aki az utca felé is árult. Megjelent nála a kapros-juhtúrós meg a snidlinges-tejfölös változat; ezek csábítottak el először, és ezek révén jöttem rá arra, hogy maga a tészta is lehet jó, de még milyen jó! És jöttek sorra a fejlődés állomásai: Hochsteiger Dóri Fadd-Domboriban, a strand csücskében, Pusztai Miklós Oroszlányban, Dénes bácsi Dorogon, a Nándiék Bautzenben ébresztenek jóérzésű nosztalgiát a volt NDK-sokban, és végül, de elsősorban Bosnyák Sanyi Balatonszemesen, a Határ Büfében. Sanyinál már nem csak étvágy kérdése a lángos evés, hanem lassanként rítus is. Az első lágy, tavaszi napok egyikén már telefonál neki Zozó, vagy Ági, amelyikük éppen ráér, jelentkezik Manyi, föltűnik Csernik Pista, a közösségi oldal zárt csoportjában pedig egymást kérdezgetik az emberek, hogy mikor lesz végre lángos? Nyilván, a színvonal általános emelkedésével sokaknak lehet ilyen törzshelye, a miénk talán csak annyival jár a többieké előtt, hogy nyert már a balatoni büfék között, helyezett volt a tavalyi Lángos-voks versenyben (asszem, az idényjellegű üzletek között lett első) és így tovább.

Egyszer – bevallunk ilyet? – megpróbáltam lekoppintani a technikát. Dagasztás, kigombócozás… Nem tudom, tudják-e, hogy utóbbi mit jelent? Kérem szépen, ez az a folyamat, amikor a nagy tál dagadékból kis, tizenhat dekás dagadékok lesznek. Hanem aztán kellett volna már a pálmaolaj, történetesen nem volt otthon, bolognai feltétet szerettem volna, csak milánóihoz volt alapanyag…

Egyre inkább csökkent a lendület, mert experimentumom során nem tudtam rájönni, hogy mitől lesz a lángos könnyű, mégis tartalmas, miért érzem ropogósnak kívül, miközben belül finom, puha, miért nem szakad be a közepe és marad mégis hártyavékony, és azt sem tudtam eltalálni, hogy hány fokos legyen a zsiradék. Forró, hallom szinte, ahogy most Önök is mondják, forró, persze, de azt kéne elérni valahogy, hogy ne is szívja meg magát, és utóbb ne is csöpögjön a zsírtól a cucc.

Ám kísérletező kedvű, kíváncsi embernek ismertem meg magam, talán lehet még egy jó húsz évem, elvacakolgatok én ezzel a lángos-dologgal. Viszont, ha igazán jót akarok enni, bekukkantok Gyurihoz, Dórihoz, Miklóshoz, Nándihoz,Sanyihoz – fent sorolt hőseinkhez tehát. Hamiskásan mosolyognak majd, mint rendesen, aztán tálalnak.

Én pedig faggatom Őket a misztériumról tovább.

Sz.Koncz István

gasztro újságíró,

Görcsöny község polgármestere

Civil szervezetek figyelem! Most itt a lehetőség, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni a lángossütés hagyományát! Ehhez nem kell mást tenni, csak jelentkezni június 25-ig az orfűi Ízek Fesztiválja lángossütő versenyére! A nevezésről és a verseny további részleteiről itt olvashat: felhivas-civil szervezeteknek

orfuikezmuves-piac-28-a-01-06-01 (1)